2010. november 24., szerda

Golyó Béla, a kóbor foxi

Helló!
Nekem a kutyák sokat jelentenek, színt hoznak az életembe.
Ma különösen szar napom volt a melómba....valami rettenet, agy és léleksorvasztó világ.
Épp sorvadoztam, mikor kolleganőm a kinyitotta a boltajtót, hogy tartson egy rövid cigiszünetet. Ekkor sétált be vidám érdeklődéssel egy kis foxi ...hátulról megcsodálva ...fiú:)
Néztünk nagyot, azt hittük jön a gazdi is, de nem. Elkezdtem körbe rohangálni, van mellettünk egy állatkereskedés, hátha ott a gazdi, de sehol.
Azonban a gazdik előrelátóan gyönyörű nyakörvet raktak rá, rajta telefonszám. Meglepődött fiatal lánnyal közöltem, hogy a kutyája jött szemüveget csináltatni:)
Kb negyed óra múlva begördült a herceg hintója, az értetlen gazdi apu, aki csodálkozva nézett, és kérdezte az úrfi, vajon most hol ásta ki magát.
A negyed órában pizzát ettünk, megtanítottam ülni, pitizi, ágyra ugrálni, és elneveztem Gólyó Bélának. Közben nagyon sokat nevettem, elfeledtem minden gondom.
Köszönöm szépen, hogy hozzám irányítottad Bélust, hogy felvidítson!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése