2010. december 5., vasárnap

Horror-Hiró-Kín Túra (Bakonyi Mikulás 12)

Annyira de annyira vártam már a Mikulás túrát!!! Októberben voltunk Pécsett szintén teljesítmény túrán, azóta sehol. A pécsi jó buli volt, kis saját rekordot is döntöttünk, hisz az Én öreg kis opelembe 3 lány és 8 kutya fészkelte be magát. Október rég volt, érthető, hogy izgalommal vártuk a szombatot. Minden jól indult, magamhoz mérten időben is voltunk, csak 10 percet késtem a megbeszélt időhöz képest. Szikrázó napsütés végig, az utak az egész heti havazáshoz képest szép tiszták. Akkor kezdetem csak bepánikolni, mikor letértünk a csesznek felé vezető útra, mivel természetvédelmi övezet nem viszik túlzásba az út takarítását. Iszonyat meredeken vezetett be az út a faluba. Nyugtattam magam, mert derengett, hogy van egy másik út is kifele innen, mert különben itt várjuk meg a tavaszt:)
Becsekkolás rendben ment, itinert megkaptuk, bár nem volt túl részletes. Irány a havas táj. Meseszép. Szikrázó hó borított mindent, a nap gyönyörűen sütött. Kutyák imádták. Nekünk is nagyon tetszett, itt ott egy kis kaptató, de semmi vészes. Az első ellenőrzőpontot gond nélül elértük, se nasi, se egy kedvesebb szó, csak egy magukkal foglalkozó pecsételő pár.
Mentünk mentünk mendegéltünk, mint a mesebeli hősök, mikor csak egy patakocskához értünk. Eléggé meglepődtünk, befagyva nem volt a sodrása elég erősnek tűnt, és az út a túloldalán folytatódott. Kutyák se tudtak mit kezdeni a helyzettel. Pár méterrel odébb kicsit összeszükült, és pár ág benyúl fölé, látszottt hogy itt is próbálkoztak már átkelni. Betti volt a legbátrabb, ő ment elsőként, őt követték a kutyusai. Aztán Én próbálkoztam...első lépés még mevolt,aztán a másodikkal nem pont odaléptem ahova Betti, hanem egy vékony jég perembre,ami abban a pillanatban beszakadt!!! Seggig merültem a jeges vízben, persze mindkét lábbal.
Na innen kezdődött a pokoljárásunk. Azt hiszem nem fogtam fel mi történt. Jobb is. Jó pár deci víz lötyögött a bakancsomban, mikor elindultam kicsit megkönnyebülve tapasztaltam, hogy minden lépésnél egyre langyosabb.
Rohamvágtába kezdtünk, a túlélő filmek jártak az eszemben: Ne állj meg!!!
Még egyszer átkeltünk a patakon, két darab vizes mozdó kövön egyensúlyozva. Bonnie a kis westi nem mert átjönni, tökre meg értettem, ekkor Betti odanyúlt érte, és átdobta a túlsó partra. Aztán beértünk egy vidám kis csapatot, pórbálkoztak feljutni a hegyoldalra, mert a könnyű kis túránk ott folytatódott. Négykézláb gyökerekbe kapaszkodva tudtuk felhúzni magunkat. Vali labijai diszkréten erős testalkattal rendelkeznek 40-50 kilósak. Pórázon húzva vonva tudtuk feljuttatni őket. Következett egy iszonyat erős kaptató a hegyre fel, ott leültem, fel akartam adni, nem bírtam, bőgni nem tudtam ,de ordítan iszerettem volna. Pánikroham határán álltam. A lányok bíztattak, álljak fel, mert tovább kell mennünk, ne méreztem a lábaim. Azt tartotta bennem a lelket, hogy érjünk el a követekző ellenőrző pontig. Közben még találkoztunk pár tévelygő túrázókkal, ők mondták ,hogy azért kell ezen az úton haladnunk, mert a patakparton megy eredetileg a jelzés, de a hó miatt ott nem mehetünk.
Ekkor jobban szemügyre vettük az itinert. Ez a szöveg állt a túloldalon:
"FONTOS!
A túra nehéz, technikás, helyenként kifejezetten veszélyes szekeszokon halad! ( Műutak, vasúti keresztezés, patakátkelések, meredek és csúszós letörések és árokfalak, sziklás, jeges, vizes terepszakaszok, bedőlt fák, és amit még el tudsz képzelni.)
Profi túrázók se haladjanak egyedül, a rutintalanabbak pedig keressék a gyakorlotabbak társaságát!"
Hát köszi!!!
Megbeszéltük a lányokkal, hogy a következő ellenőrzőpontig eljutunk és ott feladjuk.
Milyen naivak is voltunk;)
Nehezen teljesen összeomolva elértünk a második ponthoz. Elmondtuk mi van velünk. A reakció erre vállvonogatás volt. A lényeg az volt, hogy legegyszerűbben úgy jutunk ki, ha végigmegyünk a túrán. Megengedték, hogy leüljek a matracukra, mert úgy gondoltam egy hangyányival jobb lesz, ha kicsavarom a zokniból a vizet. Nagy mutatvány volt, már behajlítani se tudtam a lában, így sikerült ugyanolyan vizesen havasan visszahúzni a zoknim. Suzi is leült a szivacsra, és elkezdett remegni, meg sírni, na itt megszakadt a szívem! Nem volt más megoldás menni kellett tovább!!!
A második és harmadik pont között kicsit járhatóbb volt a terep. Vali szerint nem. Itt már csak röhögni tudtam, mikot térdig és tovább estem a hóban, énekeltem meg minden. Harmadik ponton várt a full részeg Mikulás. Kaptunk kb 5 éves csoki mikulást, meg szaloncukrot. Azt mondta Miki bácsi kb fél óra séta vár még ránk a célig. HaHa!!! Séta?! Újra a falmászás, seggen-hason csúszás fák alatt mászás következett. Jó sok idő múlva találkoztunk szembejövőkkel, akik szintén azt mondták hogy fél óra a vége. Aztán jött az újabb rettegés, sűrű fák között, járhatalan terepen, és a nap kezdett eltünni!!! Sötétedett!!! Kutyák egyre nagyobb kétségekkel tekintettek ránk...
Jött szembe egy nő, kérdeztük mi a vége, mondta kb 20 perc. Kiderült helyi volt, a mikulást akarta meglátogatni, lebeszéltük róla, erre visszafordult velünk. Mire kiértünk a nyílt terepre frankón sötét volt.
Visszamentünk a célba lejelentkezni, pedig nem érdemelték meg.
Beültünk a kocsiba és elindultunk, ott volt a rettegés, hogy jutunk ki a havas úton. Mondhatom ne mszáguldoztam. Ahogy melegedett a kocsi iszonyatosan elkezdtem fázni, akkor hittem el, hogy a seggem is vizes, addig azt ne mis éreztem. Csattogtak a fogaim, úgy cidriztem. Váltógatya volt nálam, de semmi más. Megálltunk a veszprémi Tescoban. Vettem egy pár fekete zoknit, meg egy rózsaszín papucsot, a wc-ben öltöztem át. Amíg a pénztárnál álltam vévgig táncoltam, a ne állj meg miatt:) Csak egy srác mosolygott rám cinkosan, amíg rózsaszín papucsban kitipegtem a parkolóba a kocsihoz.
Nem tudom mit hagytam ki. Mondjuk Betti az elején 2x seggre ült, úgyhogy oda volt a hátsója, Valinak meg a rövidszárú bakancsába is vígan utat talált a hólé...
Jól vagyunk. Túléltük. Viszont haragszom, mert nem ilyen napot terveztünk. tudom mi is hibásak vagyunk, nem voltunk körültekintőek, de talán a szervezők is szólhattak volna, hogy a terep nem az amit szeretnénk, hiszen szerintem nyilvánvaló, hogy valaki azért választja a legrövidebb túrát, mert nem akarja megerőltetni magát.

2 megjegyzés:

  1. Guccit nem is kellett vonszolni, de az mekkora volt amikor a lejtőn ráült a Dina fejére :D

    Ami nagyon sokkolt még az a kibelett őz volt, az út közepén .. hogy azt egy egész nap alatt nem lehetett eltakarítani ..

    V

    VálaszTörlés